Andi

Andi — Tue, 01 May 2012 19:11:31 +0000

2009 szeptemberében akadtam rá Kriszti weboldalára, úgy éreztem minden szava nekem szól. Mélységes letargiában voltam akkor, pedig látszólag minden rendben volt az életemben. Volt jó munkám, összetartó családom, barátaim, de valahogy mégsem voltam boldog. Úgy éreztem, mintha a szívem be lett volna zárva egy kis kalitkába, csak vegetáltam érzelemmentes, felszínes világomban. Így hát azonnal kértem is egy időpontot Krisztitől, és akkor még nem tudtam, de onnan új időszámítás indult az életemben.
Transzlégzéssel kezdtünk, apró léptekkel haladtunk előre. Nagyon akartam a javulást, nagyon akartam érezni. Mikor elkezdtem, nem gondoltam, hogy a legnagyobb feladat az lesz, hogy szeressem önmagamat. Rengeteget dolgoztunk a szívemen, amit akkoriban leginkább egy darab krumplihoz tudtam hasonlítani. Kemény volt, megedződött a sok év alatt, nem engedett be semmilyen érzést. Se jót, se rosszat. Én meg majd megőrültem, hogy úgy élek, mint egy jégkirálynő. Nem tudtam sírni, nem tudott meghatni semmi. Sokszor éreztem hogy sírnom kellene, de nem jöttek a könnyek. Hermetikusan el volt zárva a szívem az érzések elől, az agyam pedig egy percre sem kapcsolt le. Mindig résen volt és bármi “veszélyt” érzett, letiltott. Egy kisebb kihagyással kb. másfél évig dolgoztunk a transzlégzéssel, szépen fokozatosan érezhető volt a javulás. Aztán az igazi áttörést számomra a Mauri-masszázs hozta, ha jól emlékszem a 3. alkalom. Elképesztő utazást tettem csecsemőkoromba, ahol újra megéltem azt az elhagyatott, szeretet nélküli állapotot, amiről felnőtt fejemmel fogalmam sem volt, hogy részem volt benne. Elképesztő intenzitással tört fel belőlem minden fájdalom, és egyben megbocsátás Édesanyám irányába. Akkor, ott, abban az egy órában minden helyre került és a másfél év munkája végül meghozta az gyümölcsét. Mintha egy óriási sziklát görgettek volna le a mellkasomról, csak zokogtam a masszázsasztalon, hihetetlen felszabadító élmény volt!
Ezt követően, mintha pályára állítottak volna, valahogy minden egyre jobb és jobb lett körülöttem. Végül a szerelem is beköszöntött az életembe, és végre olyan embert engedtem be, akitől csak jót kaptam és kapok azóta is. A legjobbat, ugyanis 6 hónapja van egy kis Pocaklakónk, aki nyár közepén fog megszületni. Ez az egész maga a csoda, fantasztikus dolog szeretetben és harmóniában várni a kislányunk születését és tudni, hogy igenis lehet boldogan élni!
Kriszti, te mindig azt mondod, magamnak köszönjem, hogy itt vagyok, de nélküled ez sohasem ment volna, úgyhogy köszönöm neked!!

Éva a MA-URI-ról

Éva a MA-URI-ról — Tue, 27 Dec 2011 14:23:15 +0000

A MA-URI masszázst először ajándékba kaptam, karácsonyi ajándéknak. Kíváncsian mentem el Krisztához, semmit nem tudtam erről a masszázsról. És elsőre egy nagyon különleges, kikapcsoló, pihentető élményben volt részem, teljes testi ellazulás, olyan, mintha a tenger hullámain ringatóznék, eltűnt tér és idő. Aztán a masszázs után kíváncsian hallgattam Krisztát, aki a kérdéseimre elmondta, amit ő közben tapasztalt, mik azok a területek, amivel dolgoznom kell, mik azok a gátak, blokkok, amik feloldásra szorulnak bennem. Akkor értettem meg, amit előzőleg hallottam, hogy ez lehet pusztán egy kikapcsoló, pihentető élmény is, de ha akarom, lehet valami egészen más is, ami több ennél. És rajtam múlik. De ez néha bizony kemény munka. Ezt utána meg is tapasztaltam. A következő alakalomtól kezdve már próbáltam igazán befelé figyelni, átélni és megérteni azokat az érzéseket és érzeteket, amik bennem történtek a masszázs közben, kicsit már „interaktívabban” jelen lenni. Életemnek egy elég nehéz időszakát éltem éppen, tele változással és átalakulással, félelmekkel és reményekkel, és ezen a szakaszon kísért át engem Kriszta és a MA-URI masszázs. Volt, hogy bizony két hetente elmentem hozzá, mert mindketten úgy éreztük, hogy elindult egy folyamat, amin már végig kell menni. Nagyon intenzív időszak volt ez, egy érzelmi hullámvasút, rengeteg régen eltemetett blokk kezdett feloldódni, sok olyan félelmemmel kellett szembenéznem, amikkel amúgy sosem akartam volna, de közben mégis úgy éreztem, hogy egyre erősebb és tudatosabb leszek, sokkal tisztábban látok rá magamra és a saját életemre. Úgy érzem, hogy Kriszta és a masszázs nélkül sokkal nehezebb és rögösebb lett volna ez az út és több küzdelem után jutottam volna el oda, ahol most vagyok.
Éva

Hozzászólás: Vendégkönyv

Andi

Éva a MA-URI-ról